Technikus családi kör
Este van, este van, erôk nyugalomban, Ferdén van sraffozva az eperfa lombja. Zúg az éji bogár, sebessége v0, F erô hat rá, azután elnémul.
Nyomatéka lészen valamennyi rögnek, m tömegű békák szanaszét görögnek. Udvaron egy tehén szaggatottan látszik, Dugattyú s szivattyú meleg tejben ázik.
Jön egy futómacska, s hármasba kapcsol, De oly hirtelen fékez, hogy majdnem elpatkol. Ajtóban hasal egy kiszolgált kutya, Lábát a harmadik képsíkon átnyújtja.
Benn a technikusné megszűri a tejet, Deformált fiának enged inni egyet. Körül az apróság Heron-labda mellett Csúszó- és gördülôcsapágyakat kerget.
Dudálás hallatszik, megjött már a gazda, Ne kapjon defektet a hátsó gumija. A gazdán overallruha fekszik, Statikus terhelés nyomja szegény lelkit.
Homlokát megtörli porlepte ingével, Egész nap szántott német görgôs ekével. Kétütemű pipáját zsebébôl kihúzza, Egy ütemben rágyújt, másikban megszívja.
Térül-fordul a jó háziasszony, Illô, hogy urának nyersanyagot hozzon. Gépszalagon hozzák az egyszerű ételt, Jól kiszámították a kerékáttételt.
De vajon ki csenget, nézz ki, fiam, Sára, A csengô zsinórját rezgômozgás rázza. Egy vándor van odakinn, ki is dobná Sára, De a vendég bejön, s jó estét kívána.
A vándor az asztalhoz gördül, S a rá ható erôk hatására leül. De amikor a vacsorának vége, Kívánják a vándort a Nagy Végtelenségbe.
Menne is az, szegény, de nem hat rá az Erô, Működik a gazda, mint kétkarú emelô. Kiveszi a vándort tulajdon székébôl, S gyorsulást ad a szoba közepébôl.
A vándor elôször forgómozgást végez, Aztán megjátszik egy TU-144-est.
Este van, este van, az erôk nyugalomban, Nyugszik a logarléc szattyánbôr tokban. Nem folyik folyadék a Bermann-csôben, Nem forog csapágy Vazelin kenôcsben.
Lefeküdt a gazda, nyomja már az ágyat, Erre a hatásra ellenhatás támad. ¬gy lett vége a napnak, pihenjenek hát, Kívánjunk mi is jó éjszakát.
|